Néhány képet felraktunk ide: http://picasaweb.google.com/tkumli/Jegfolde2
További blogolásra nincs időnk, vár a reykjavíki éjszaka.
2010. július 8., csütörtök
További szösszenetek by pozsy
- itt (az éjszakai világosság miatt) a tüzijátéknak nem sok értelme van, mégis csinálják
- kapucnit csak a túristák hordanak, ha esik az eső azt csak úgy simán tűrik a helyiek, mi éreztük maunkat kényelmetlenül ha felvettük. Esernyőt még nem láttunk.
- az egész ország jól légkondícionált (bár néha elromlik a termosztát), ami azért is jó, mert így külön hűtés nélkül is mindig ideális hőmérséletű a sör.
- a standard birka családmodell 1 anya + két gyerek. Ilyenből már szerintem több százat láttunk, ettől eltérőt talán egyszer. Ott is lehet hogy csak valami baleset érte az egyik kicsit miközben az aszfalton legelt... Egyébként hogy ezt miért csinálják arra még nem sikerült rájönnünk.
- a reptéren betárazott becks adag pontosan a túránk felénél fogyott el. Vettünk helyi Thule sört is, nem volt túl meggyőző, bár azzal a kezünkben legalább nem néztünk ki német túristának. Probáltuk az Egils Pilsnert is, ez nem sokkal jobb mint a kőbányai. Ennél talán ízre jobb az Egils Maltextrakt, amivel viszont az a baj, hogy sem nem sör, se nem alkoholos, szerencsére csak hatot vettünk belőle...
- éjszaka kijönni a buliból azért rossz, mert éjjel 2kor is úgz érzed mintha már hajnal hat lenne, pedig még nincs
- lassan kifejlődött bennünk a túristaundor, bár igazából eddig elég jól kerültük őket. ma nagy lendülettel hagytunk el egy parkolót amibe hirtelen megérkezett két busznyi turista. A semmi közepén voltunk, csak egy nyugodt piknikre vágytunk, ők pedig megálltak nézegetni pár csenevész vulkán maradványt. minket valahogy nem fogott meg a dolog az eddigiek után, kicsit sajnáltam is őket hogy nekik ez a látványosság.
- minden benzinkút automata kártyával fizetős a kútnál, és mindegyik kétirányból beállós
- kapucnit csak a túristák hordanak, ha esik az eső azt csak úgy simán tűrik a helyiek, mi éreztük maunkat kényelmetlenül ha felvettük. Esernyőt még nem láttunk.
- az egész ország jól légkondícionált (bár néha elromlik a termosztát), ami azért is jó, mert így külön hűtés nélkül is mindig ideális hőmérséletű a sör.
- a standard birka családmodell 1 anya + két gyerek. Ilyenből már szerintem több százat láttunk, ettől eltérőt talán egyszer. Ott is lehet hogy csak valami baleset érte az egyik kicsit miközben az aszfalton legelt... Egyébként hogy ezt miért csinálják arra még nem sikerült rájönnünk.
- a reptéren betárazott becks adag pontosan a túránk felénél fogyott el. Vettünk helyi Thule sört is, nem volt túl meggyőző, bár azzal a kezünkben legalább nem néztünk ki német túristának. Probáltuk az Egils Pilsnert is, ez nem sokkal jobb mint a kőbányai. Ennél talán ízre jobb az Egils Maltextrakt, amivel viszont az a baj, hogy sem nem sör, se nem alkoholos, szerencsére csak hatot vettünk belőle...
- éjszaka kijönni a buliból azért rossz, mert éjjel 2kor is úgz érzed mintha már hajnal hat lenne, pedig még nincs
- lassan kifejlődött bennünk a túristaundor, bár igazából eddig elég jól kerültük őket. ma nagy lendülettel hagytunk el egy parkolót amibe hirtelen megérkezett két busznyi turista. A semmi közepén voltunk, csak egy nyugodt piknikre vágytunk, ők pedig megálltak nézegetni pár csenevész vulkán maradványt. minket valahogy nem fogott meg a dolog az eddigiek után, kicsit sajnáltam is őket hogy nekik ez a látványosság.
- minden benzinkút automata kártyával fizetős a kútnál, és mindegyik kétirányból beállós
2010. július 5., hétfő
Izlandi szösszenetek...
Már az elején megfogant bennünk, hogy szedjünk össze izlandi jellegzetességeket meg érdekességeket, hát itt van néhány csokorban:
- az eső meg a pici szél nem a rossz idő megfelelője, nem akadálya sétának, vigalomnak, kivágott ruha húzásának vagy gokart bajnokságnak. Itt ilyen az idő és kész.
- szél - szél az van Izlandon. De tényleg, ha fúj, akkor nagyon. A leggyakoribb túristabaleset: kocsi leállít, ajtó kinyit, szél letépi. (Nekem is majdnem sikerült eljátszani.)
- 4x4. Itt ez sztenderd. Egy átlagos távolsági busz is 4x4-es és magasépítésű, ugyanígy a rendőr, mentő és anyu hétvégi bevásárlókocsija is. Itt a gleccserjáró réndzsörök tűnnek ki, de akkora gépekkel és kerekekkel nyomulnak, hogy egy átlagos európai sávba nem is férnének bele.
- utak - vannak aszfaltos utak is. De leginkább múrvautak. Most azt gondoljátok, hogy az 1-es legnagyobb út aszfalos. Van ahol az... Ugyanakkor tudni kell, hogy a múrva utat jól karbantartják. A Fehérvári bármely 100 méteres szakaszán több a kátyú, mint egész Izlandon.
- hidak - szinte minden híd egysávos. (Sok hegyi vagy letérő út is az.) Ugyan Izlandon jut egy főre a legtöbb kocsi, mégis olyan kevesen vannak ekkora területre, hogy kicsi a forgalom, így felesleges kétsávosban gondolkodni.
- kaja, árak - lehet vásárolni a bónusban, ez amolyan helyi tesco. Kb. ugyanannyiba(!) kerül a kaja, mint otthon. Persze étteremben drágább, de nem megfizethetetlen, másfél-kétszeres a szorzó. A kemping kb. egy ezres éjszakánként és fejenként, nem szednek sem kocsi, sem sátor díjat.
- thermál víz - ahol van, azt használják közvetlenül melegvíznek. Ergó kénes és büdös.
- Ejyafallajöküll - az izlandiak szerint ez nem tartozik a nehéz szavak közé... Egyébként tényleg. Kiscsajok leszólítottak, hogy mondjuk ki, csodálkoztak is, hogy milyen szépen megy. Visszavágtunk Bajcsy-Zsilinszky Endrevel. Lekoptak :)
- sörök - Izlandon mindig idealis homersekletu a sor, nem kell huto, nem kell pucc, kiveszed a kocsibol es mar ihato is. Itt ugy mondjak, hogy az egesz sziget legkondicionalt.
- birkak - sok birka van. A tipikus csaladmodell: anya ket birkakolokkel. Na ezek legelesznek uton-utfelen, aztan nagyon esetlenul elkocognak, mikor kozelitunk
- az eső meg a pici szél nem a rossz idő megfelelője, nem akadálya sétának, vigalomnak, kivágott ruha húzásának vagy gokart bajnokságnak. Itt ilyen az idő és kész.
- szél - szél az van Izlandon. De tényleg, ha fúj, akkor nagyon. A leggyakoribb túristabaleset: kocsi leállít, ajtó kinyit, szél letépi. (Nekem is majdnem sikerült eljátszani.)
- 4x4. Itt ez sztenderd. Egy átlagos távolsági busz is 4x4-es és magasépítésű, ugyanígy a rendőr, mentő és anyu hétvégi bevásárlókocsija is. Itt a gleccserjáró réndzsörök tűnnek ki, de akkora gépekkel és kerekekkel nyomulnak, hogy egy átlagos európai sávba nem is férnének bele.
- utak - vannak aszfaltos utak is. De leginkább múrvautak. Most azt gondoljátok, hogy az 1-es legnagyobb út aszfalos. Van ahol az... Ugyanakkor tudni kell, hogy a múrva utat jól karbantartják. A Fehérvári bármely 100 méteres szakaszán több a kátyú, mint egész Izlandon.
- hidak - szinte minden híd egysávos. (Sok hegyi vagy letérő út is az.) Ugyan Izlandon jut egy főre a legtöbb kocsi, mégis olyan kevesen vannak ekkora területre, hogy kicsi a forgalom, így felesleges kétsávosban gondolkodni.
- kaja, árak - lehet vásárolni a bónusban, ez amolyan helyi tesco. Kb. ugyanannyiba(!) kerül a kaja, mint otthon. Persze étteremben drágább, de nem megfizethetetlen, másfél-kétszeres a szorzó. A kemping kb. egy ezres éjszakánként és fejenként, nem szednek sem kocsi, sem sátor díjat.
- thermál víz - ahol van, azt használják közvetlenül melegvíznek. Ergó kénes és büdös.
- Ejyafallajöküll - az izlandiak szerint ez nem tartozik a nehéz szavak közé... Egyébként tényleg. Kiscsajok leszólítottak, hogy mondjuk ki, csodálkoztak is, hogy milyen szépen megy. Visszavágtunk Bajcsy-Zsilinszky Endrevel. Lekoptak :)
- sörök - Izlandon mindig idealis homersekletu a sor, nem kell huto, nem kell pucc, kiveszed a kocsibol es mar ihato is. Itt ugy mondjak, hogy az egesz sziget legkondicionalt.
- birkak - sok birka van. A tipikus csaladmodell: anya ket birkakolokkel. Na ezek legelesznek uton-utfelen, aztan nagyon esetlenul elkocognak, mikor kozelitunk
Golf hotel...
Megérkeztünk Kirkjúbejarklausturba. Nincs mit szépíteni ezen, Gurzi besokkalt a sátrazásból. Már előző reggel is feszült volt, nem értette miért nem lehet csak húsz centivel magasabbra építeni azt a rohadt sátrat, meg miért spórolták le az ajtó elől a kilépőt én már vártam, mikor hiányolja majd fadekort az oldaláról :)
A lényeg a lényeg, ma bevonultunk egy hotelbe. Komoly hadművelet volt, tekintve, hogy az egyik legjobb hotel a környéken (konkrétan golf pályák ölelésében), de jó magyarosan sikerült a felére lealkudni az árat a kedves recepciósnál. Gurzi épp fújtat a fürdőkádban, szerintem a következő egy hétre próbálja magát felszívni komfortból és már a svédasztalos regeli reményében fogja álomra hajtani a fejét :)
A jó hír, hogy van ingyen wifi, s így fel tudom rakni az elmúlt néhány nap eseményit...
A lényeg a lényeg, ma bevonultunk egy hotelbe. Komoly hadművelet volt, tekintve, hogy az egyik legjobb hotel a környéken (konkrétan golf pályák ölelésében), de jó magyarosan sikerült a felére lealkudni az árat a kedves recepciósnál. Gurzi épp fújtat a fürdőkádban, szerintem a következő egy hétre próbálja magát felszívni komfortból és már a svédasztalos regeli reményében fogja álomra hajtani a fejét :)
A jó hír, hogy van ingyen wifi, s így fel tudom rakni az elmúlt néhány nap eseményit...
*** július 4. *** Hűtsük már le magunkat...
Vasárnap. Tekintve, hogy reggel négykor keveredtünk vissza a fesztiválról, ma sem keltünk korán. Reggelire du. 3-kor nyomtunk két homár hotdogot és négykor már el is szeleltünk. Első megálló Jökulsarlón, a jeges lagúna. Megint. Egyrészt sosem elég a jóból, másrészt ma sokkal több jég és látnivaló akadt.
Elindultunk a tó mentén és találtunk orosz sellőlányokat, akik megfürödtek a jeges vízben valamint sikerült becserkészni a fókákat is. (Ebben a tóban sok a hal és ezt vadásszák ezek a fókák.)
Nem tudom melyik volt nagyobb hatással, de valami elindult a srácokban. Beszéltünk az oroszokkal, akik a hideg-e a víz kérdésre egy tömör nyettel válaszoltak, meg elárulták, hogy náluk keményebbek a telek. S most ezt el is hittem ott. Ugyanis egyfelől bingával tekertek Izlandon, máfelől a csaj a fotó kedvéért még egyszer megmártózótt.
Na de ne legyünk már puhányok, ugye. Pozsi kb. 3 percig gondolkozott s már a vízben volt. S ekkor jött a meglepetés. Guuuurzi koma (leginkább a csodás tájra és környezetre hivatkozva) háromszor merült a vízbe, elúszva a jégtáblákig. Azt mondta jó volt. Ha már ilyen jó, gondoltam én is elúszom a jéghegyig. Hát büszke vagyok magamra, a teljesítmény felelmelő, de a sok jóságra, amit Gurzi emleget, na arra nem sikerült rálelnem. Én azt mondanám pöppet hidegecske volt a víz és majd akkor legközelebb, ha fóka képében reinkarnálódok :) Melegedésképpen főztünk egy levest, természetesen 1500 éves gleccserjéget melegítve.
Ja és kemények az orosz csajok, le a kalappal előttük!
Elindultunk a tó mentén és találtunk orosz sellőlányokat, akik megfürödtek a jeges vízben valamint sikerült becserkészni a fókákat is. (Ebben a tóban sok a hal és ezt vadásszák ezek a fókák.)
Nem tudom melyik volt nagyobb hatással, de valami elindult a srácokban. Beszéltünk az oroszokkal, akik a hideg-e a víz kérdésre egy tömör nyettel válaszoltak, meg elárulták, hogy náluk keményebbek a telek. S most ezt el is hittem ott. Ugyanis egyfelől bingával tekertek Izlandon, máfelől a csaj a fotó kedvéért még egyszer megmártózótt.
Na de ne legyünk már puhányok, ugye. Pozsi kb. 3 percig gondolkozott s már a vízben volt. S ekkor jött a meglepetés. Guuuurzi koma (leginkább a csodás tájra és környezetre hivatkozva) háromszor merült a vízbe, elúszva a jégtáblákig. Azt mondta jó volt. Ha már ilyen jó, gondoltam én is elúszom a jéghegyig. Hát büszke vagyok magamra, a teljesítmény felelmelő, de a sok jóságra, amit Gurzi emleget, na arra nem sikerült rálelnem. Én azt mondanám pöppet hidegecske volt a víz és majd akkor legközelebb, ha fóka képében reinkarnálódok :) Melegedésképpen főztünk egy levest, természetesen 1500 éves gleccserjéget melegítve.
Ja és kemények az orosz csajok, le a kalappal előttük!
július 3. - Homárfesztivál
Nos, talán a legjobb dolog, ami történhet az emberrel, hogy utazása során belebotlik egy izlandi homárfesztiválba Höfn városkában. (Kiejtés: Höpn, ahogy mondod és egy kiadós csuklás hang között félúton.)
Két szempontból is: egyfelől egy tökéletes ízelítő, hogy miként mulat az izlandi. Hát ezt majd szóban. :) csak szösszenetek: a 4x4-es rescue mentőből árulták a belépőjegyet, a karszalagot a mentős rakta fel és sterilollóval vágta le a felesleget. Benn víking sör (800 ISK), rengeteg fiatal és hatalmas koncerthangulat. A fellépő: Ingó og Vedurgudirnir. Laci csak annyit írt volna ide: jééééééézusom, de pozitív értelemben :)
A szombati koncert mellett egyébként ez egy több napos rendezvény, olyan búcsú féle, van kökemény gumi égetés, lacikonyha homárból, ugrálóvár (ahol a kiscsemeték a hideg és eső ellenére mezitláb ugrálnak) meg mindenféle sportrendezvény. Egy hatszáz fős településen 4000 ember fordul meg néhány nap alatt, főleg izlandiak, ők viszont buszokkal jönnek messziről is.
A másik pedig a homár, amit helyi halászok fognak reggel, s amiből tobzódik itt kicsi és nagy is. Többek között toltunk homár hotdogot is. Az este fénypontja mindenképpen a homárétterem és az ott elfogyasztott kétfogásos vacsora volt. Nnna kezdjük: előételnek hajszálvékony kacsasonka volt salátaágyon, áfonyabogyókkal, eperrel és valami csodaszósszal. A főétel természetesen homár, tökéletesen elkészítve és tökéletes körítéssel. Az egész úgy kezdődik, hogy szépen leírják miként kell a legtöbbet kihozni a homárból. Persze a homár farka a legkiadósabb, de isteni az ollója (persze ezt külön törni kell) és a mája is kiváló! Kenyér, rá vaj, arra rózsaszín homárszósz vékonyan, aztán kis saláta, utána a homárfarok s végül balzsamecet meg citromcsöppök. Nem elhanyagolható szempont a kaja mennyissége sem, nem aprózták el a srácok. Itt ugye Gurzi a mérték, s bőven jól lakott ő is, mindezt 6150 ISK-ért.
Két szempontból is: egyfelől egy tökéletes ízelítő, hogy miként mulat az izlandi. Hát ezt majd szóban. :) csak szösszenetek: a 4x4-es rescue mentőből árulták a belépőjegyet, a karszalagot a mentős rakta fel és sterilollóval vágta le a felesleget. Benn víking sör (800 ISK), rengeteg fiatal és hatalmas koncerthangulat. A fellépő: Ingó og Vedurgudirnir. Laci csak annyit írt volna ide: jééééééézusom, de pozitív értelemben :)
A szombati koncert mellett egyébként ez egy több napos rendezvény, olyan búcsú féle, van kökemény gumi égetés, lacikonyha homárból, ugrálóvár (ahol a kiscsemeték a hideg és eső ellenére mezitláb ugrálnak) meg mindenféle sportrendezvény. Egy hatszáz fős településen 4000 ember fordul meg néhány nap alatt, főleg izlandiak, ők viszont buszokkal jönnek messziről is.
A másik pedig a homár, amit helyi halászok fognak reggel, s amiből tobzódik itt kicsi és nagy is. Többek között toltunk homár hotdogot is. Az este fénypontja mindenképpen a homárétterem és az ott elfogyasztott kétfogásos vacsora volt. Nnna kezdjük: előételnek hajszálvékony kacsasonka volt salátaágyon, áfonyabogyókkal, eperrel és valami csodaszósszal. A főétel természetesen homár, tökéletesen elkészítve és tökéletes körítéssel. Az egész úgy kezdődik, hogy szépen leírják miként kell a legtöbbet kihozni a homárból. Persze a homár farka a legkiadósabb, de isteni az ollója (persze ezt külön törni kell) és a mája is kiváló! Kenyér, rá vaj, arra rózsaszín homárszósz vékonyan, aztán kis saláta, utána a homárfarok s végül balzsamecet meg citromcsöppök. Nem elhanyagolható szempont a kaja mennyissége sem, nem aprózták el a srácok. Itt ugye Gurzi a mérték, s bőven jól lakott ő is, mindezt 6150 ISK-ért.
Kék jég élmény...
Laza kezdés után laza folytatás: nagy dilemmázás után a csapat nagy része úgy döntött, hogy magunk mellé veszünk egy helyi rangert és irány a gleccser (az ínyenceknek Svínafellsjökull). Hihetetlen helyekre vitt el bennünket a srác, a jég tetejére, majd 5-10 méteres repedések és letörések mélyére, hallottuk, ahogy él alattunk az egész anyag, belül sok helyen olvad és csobog és csodás :) Sokat tanultunk a sráctól, egy biztos: soha nem menj fel a gleccserre tapasztalt vezető nélkül. Közben a társaság többi, főleg németekből álló részétől online közvetítést kaptunk a német-argntín meccsről. Háááát, volt ünneplés a jégen.
*** július 3. *** Egy reggeli emlékére...
Kelés délben... Úgy kezdtük, hogy ez legyen egy laza, pihenős nap. Hmmm.
Reggeli du f1 felé: ezt muszáj megosztanom. Rendeztük sorainkat, összeszedtük, milyen konzervek és kaják maradtak, s nekiálltunk megmelegíteni a paradicsomleveseket. Két percre elléptem, közben Laci feldobta a levest a maradék paradicsomos szardíniával, mondván olyan üreskés volt. Ropogós kétszersülttel kiváló... tápértéke van. Lehet, nem árulok el nagy titkot, de ha szardíniát raksz a kajába, az eléggé dominálni fog benne. Aztán megbontottuk a csodás kinézetű halkonzervet, amiben... valami libazsírnak kinéző cucc volt, halszagú, nem annyira rossz. Olyasmi lehet, mint nálunk a löncshús, csak halban. Megsütöttük, Gurzi és Laci bevállalta, a többi kuka. Nyam, nyam.
Reggeli du f1 felé: ezt muszáj megosztanom. Rendeztük sorainkat, összeszedtük, milyen konzervek és kaják maradtak, s nekiálltunk megmelegíteni a paradicsomleveseket. Két percre elléptem, közben Laci feldobta a levest a maradék paradicsomos szardíniával, mondván olyan üreskés volt. Ropogós kétszersülttel kiváló... tápértéke van. Lehet, nem árulok el nagy titkot, de ha szardíniát raksz a kajába, az eléggé dominálni fog benne. Aztán megbontottuk a csodás kinézetű halkonzervet, amiben... valami libazsírnak kinéző cucc volt, halszagú, nem annyira rossz. Olyasmi lehet, mint nálunk a löncshús, csak halban. Megsütöttük, Gurzi és Laci bevállalta, a többi kuka. Nyam, nyam.
július 2. - Skaftafell nemzeti park
Öt órakkor értelmes ember nem indul neki egy 6-8 órás kirándulásnak, kivéve Izlandon, meg kivéve mi.
Láttuk a Svartifoss-t (Svarti vízesés), ami a bazaltorgonáiról híres, aztán meneteltünk tovább, egészen a Kristínatindar lábáig. Ez egy 1200 méter magas hegy, ami elég tekintélyes a környéken, tekintve, hogy Izlandon vagyunk, ahol amúgy sem magas a hőmérséklet. A csúcskisérletet 9 óra környékén kezdtük, úgy f10-kor értük el a legmagasabb pontot. Hatalmas szél volt fenn és lenyűgöző látvány tárult elénk. Alattunk hömpölygött a gleccser, körülöttünk örökpaorámában a hegyek. Az egész sétával kicsit elszámoltuk magunkat, mert bőven éjfél után sikerült a kempingbe visszaérni. Sátorverés és szundi másnap délig. Gurzi még próbált volna zuhanyozni is, de a hat(!) darab 50-essel működő zuhanyba beletörött a bicskája. Úgy szó szerint :)
Láttuk a Svartifoss-t (Svarti vízesés), ami a bazaltorgonáiról híres, aztán meneteltünk tovább, egészen a Kristínatindar lábáig. Ez egy 1200 méter magas hegy, ami elég tekintélyes a környéken, tekintve, hogy Izlandon vagyunk, ahol amúgy sem magas a hőmérséklet. A csúcskisérletet 9 óra környékén kezdtük, úgy f10-kor értük el a legmagasabb pontot. Hatalmas szél volt fenn és lenyűgöző látvány tárult elénk. Alattunk hömpölygött a gleccser, körülöttünk örökpaorámában a hegyek. Az egész sétával kicsit elszámoltuk magunkat, mert bőven éjfél után sikerült a kempingbe visszaérni. Sátorverés és szundi másnap délig. Gurzi még próbált volna zuhanyozni is, de a hat(!) darab 50-essel működő zuhanyba beletörött a bicskája. Úgy szó szerint :)
július 2. - Jökulsarlón
Ébredés Höfn-ben... Hát itt mindenki a homárfesztiválra készül, de valszeg szombaton lesz a buli, így továbbállunk. Az első állomásunk Jökulsarlón a gleccserlagúna. A hely nevezetessége, hogy a gleccser visszaúzódott, a helyén egy tó keletkezett, s most a jégfolyam ebbe a tóba borjadzik kisebb-nagyobb jégyhegyeket. A gleccserjég sejtelmesen és varázslatosan kék színét is meg lehet csodálni, ahogy a jéghegyecskék olvadnak és rendre átfordulnak a felső, sokszor fehér és fekete oldalukról a másikra.
Nnna, ennyit a környékről. S most akkor arról, hogy mi különbözteti meg az utazót a sok túristától. A gleccserjég nemes anyag. Tökéletes szerkezete van, 1500 éves, ami önmagában méltóságteljes dolog, s valószínüleg a legrégibb dolog, amit valaha is kostóltunk. A szerkezete miatt lassan olvad, így tökéletes az úgynevezett whiskey on the rock elkészítéséhez. :) Sejtitek, hogy pont volt nálunk anyag, így koccintottunk a hely emlékére.
S még: kedves helyi leányzót lefilmeztem, elsorolta nekünk a gleccsereket, amik felé jártunk, majd megy fel a videó is valamikor. Mi nem tudnánk ilyen szépen elregélni...
Nnna, ennyit a környékről. S most akkor arról, hogy mi különbözteti meg az utazót a sok túristától. A gleccserjég nemes anyag. Tökéletes szerkezete van, 1500 éves, ami önmagában méltóságteljes dolog, s valószínüleg a legrégibb dolog, amit valaha is kostóltunk. A szerkezete miatt lassan olvad, így tökéletes az úgynevezett whiskey on the rock elkészítéséhez. :) Sejtitek, hogy pont volt nálunk anyag, így koccintottunk a hely emlékére.
S még: kedves helyi leányzót lefilmeztem, elsorolta nekünk a gleccsereket, amik felé jártunk, majd megy fel a videó is valamikor. Mi nem tudnánk ilyen szépen elregélni...
2010. július 1., csütörtök
július 1. - durva a murva
Reggel remek időben sátrat bontottunk Seydisfjördurban, az egyedüli pozitívum a hőmérséklet volt, így jeget legalább nem kellett kaparnunk. Itt a négyévszakos a rendes a téligumi.
Átjöttünk egy szép hágón, a ködben pont látszódtak a befagyott tavak.
A zord hegyek drámai hatását fokozta a vihar, az izgalmakat pedig a vizes-murvás út.
Höfn, 60 km/h órás széllökések, ömlik az eső, de taft még mindig tart. A kocsiajtót csak majdnem szakította le a szél amikor elnéztünk az igéretesnek tűnő kempingbe. Két sátor is állt, és még csak az egyiket tépte szét a szél. Végülis meggyőztük egymást egy házba költözésről ("Én nem szopatnám magam töcsökre" - mondta Gurzi). Most az ablak mögül nézzük a kikötőt.
Voltunk a gleccsermúzeumban is, rendesek voltak és ingyen beengedtek, mert már csak fél órát volt nyitva a hely.
Átjöttünk egy szép hágón, a ködben pont látszódtak a befagyott tavak.
A zord hegyek drámai hatását fokozta a vihar, az izgalmakat pedig a vizes-murvás út.
Höfn, 60 km/h órás széllökések, ömlik az eső, de taft még mindig tart. A kocsiajtót csak majdnem szakította le a szél amikor elnéztünk az igéretesnek tűnő kempingbe. Két sátor is állt, és még csak az egyiket tépte szét a szél. Végülis meggyőztük egymást egy házba költözésről ("Én nem szopatnám magam töcsökre" - mondta Gurzi). Most az ablak mögül nézzük a kikötőt.
Voltunk a gleccsermúzeumban is, rendesek voltak és ingyen beengedtek, mert már csak fél órát volt nyitva a hely.
2010. június 30., szerda
június 30. - Gleccserfolyó kanyon
Ma későn keltünk, s ennek megfelelően későn is fogunk végezni a nappal.
A terv egyszerű: nézzük meg a gleccserfolyó kanyont látványosságait éjszaka, amikor a túristabuszok már levonultak. A terv tökéletesen bevált. Teljesen egyedül voltunk, s az éjjeli órák produkálják a legszebb fényeket. Ne felejtsétek, hogy itt a sziget északi részén június végén már sosem nem megy le a nap. Gyakorlatilag egész éjjel naplemente-napfelkelte egyveleg.
Az első megállónk Asbyrgi sziklák voltak. Ezek hatalmas 80-100 méter magas kőfalak, tökéletes patkó alakban. Geológusok még mindig próbálják magyarázni a jelenséget. A hiedelem szerint Odin lovának patkónyomai. Mi a hiedelemnek hiszünk.
Az utolsó látványosság és tökéletes időzítéssel éjfélre értünk Dettifosshoz, ami Európa legnagyobb erejű vízesése. S igen, eszméletlen erővel tör alá a víz. Izland sok szempontból jó hely, pl. abból a szempontból is, ahogy védik a természetet. Dettifoss egy olyan vízesés, ahol semmilyen korlát, vagy mesterséges alkotás nem csúfítja el a tájat. Az ember, a folyó és a zuhatag legszéléig eljuthat és elmerenghet a természet erőin...
A terv egyszerű: nézzük meg a gleccserfolyó kanyont látványosságait éjszaka, amikor a túristabuszok már levonultak. A terv tökéletesen bevált. Teljesen egyedül voltunk, s az éjjeli órák produkálják a legszebb fényeket. Ne felejtsétek, hogy itt a sziget északi részén június végén már sosem nem megy le a nap. Gyakorlatilag egész éjjel naplemente-napfelkelte egyveleg.
Az első megállónk Asbyrgi sziklák voltak. Ezek hatalmas 80-100 méter magas kőfalak, tökéletes patkó alakban. Geológusok még mindig próbálják magyarázni a jelenséget. A hiedelem szerint Odin lovának patkónyomai. Mi a hiedelemnek hiszünk.
Az utolsó látványosság és tökéletes időzítéssel éjfélre értünk Dettifosshoz, ami Európa legnagyobb erejű vízesése. S igen, eszméletlen erővel tör alá a víz. Izland sok szempontból jó hely, pl. abból a szempontból is, ahogy védik a természetet. Dettifoss egy olyan vízesés, ahol semmilyen korlát, vagy mesterséges alkotás nem csúfítja el a tájat. Az ember, a folyó és a zuhatag legszéléig eljuthat és elmerenghet a természet erőin...
június 30. - Hraunhafnartangaviti
Hraunhafnartangaviti nem más, mint a sziget legészakibb világítótornya, utunk következő célpontja. Itt nem a road 66, hanem a N66 a menő, a 66. szélesség fok felett, ahol zord az idő, hideg a tenger és az útviszonyok próbára teszik az egyszeri utazót. De megcsináltuk. Majdnem egy kilométeres távolságra sikerült megközelíteni a világítótornyot, amit izlandi szokás szerint nyáron kikapcsolnak. (Tekintve, hogy sosem megy le a napkorong.) Gyalog tettük meg tehát az utolsó métereket, láthatóan madarak költőhelyén keresztül vezetett az utunk, amit ők zokon vettek, támadtak a levegőből, a földről. Gurzi az útikönyv instrukciójának megfelelően egy botot (husángot) tartott a feje fölé, hogy elriassza a támadókat.
Az északi kiruccanás legmegrázóbb eseménye mindenképpen az volt, mikor Balázs hirtelen felindulásból fürdött egyet északi jeges tengerben. Brrrrrrr.
Az északi kiruccanás legmegrázóbb eseménye mindenképpen az volt, mikor Balázs hirtelen felindulásból fürdött egyet északi jeges tengerben. Brrrrrrr.
június 30. - Húsavík
Ma hátrahagyjuk Myvatn környékét és a bálnáiról híres Húsavík városkába megyünk, ahol két program is vár ránk: bálnalesre indulunk valamint itt van a méltán híres fallosz múzeum.
A bálnales jónak ígérkezett, tökéletes idő (izlandi mércével), csodás hajók, sőt mi egy vitorlást kaptunk, így befizettük a pénzt, kértem egy tablettát tengeribetegség ellen és vártuk az indulást.
Kaptunk egy thermo flotation, amolyan életmentő és melegentartó overált, szerintem csak túristák és rákhalászok hordanak ilyet. Mindenki belefért, kivéve Gurzit, aki ugyan felhúzta, de mozogni már nem tudott benne. Kihajóztunk...
Rengetek madarat láttunk, s most először puffinokat közelről, amik a hajó láttán nem elrepülnek, hanem bebuknak a víz alá és látszólag sosem jönnek elő. (Olvastuk, hogy ezek a csodás madarak hatvan méterre is le tudnak menni élelemért.)
S aztán jöttek a delfinek és valóban, láttunk Minke bálnát, ami a kisebbek közül való, de tudjátok, a víz mindent felnagyít :)
Gurzi végül nem bírta tovább, levette az overált, tökéletes időzítéssel, mert kapitányunk fordított egyet a hajón és jól becsapott a víz...
A bálnalesről: összességében megéri az árát. Előtte gondolkoztunk rajta, hogy egyszerűen felszállunk egy menetrendszerinti kompjáratra, hogy majd onnan is látunk halakat. De nem érdemes. A bálnales komoly hajtóvadászatot jelent, amint feltűnik valami nagy hal a látóhatáron, mennek utána, s igazából csak így lehet becserkészni őket.
Húsavik másik látnivalója a falloszmúzeum, ahol pl. az előbbi nagy halak nemesebb szevét is meg lehet nézni...
A bálnales jónak ígérkezett, tökéletes idő (izlandi mércével), csodás hajók, sőt mi egy vitorlást kaptunk, így befizettük a pénzt, kértem egy tablettát tengeribetegség ellen és vártuk az indulást.
Kaptunk egy thermo flotation, amolyan életmentő és melegentartó overált, szerintem csak túristák és rákhalászok hordanak ilyet. Mindenki belefért, kivéve Gurzit, aki ugyan felhúzta, de mozogni már nem tudott benne. Kihajóztunk...
Rengetek madarat láttunk, s most először puffinokat közelről, amik a hajó láttán nem elrepülnek, hanem bebuknak a víz alá és látszólag sosem jönnek elő. (Olvastuk, hogy ezek a csodás madarak hatvan méterre is le tudnak menni élelemért.)
S aztán jöttek a delfinek és valóban, láttunk Minke bálnát, ami a kisebbek közül való, de tudjátok, a víz mindent felnagyít :)
Gurzi végül nem bírta tovább, levette az overált, tökéletes időzítéssel, mert kapitányunk fordított egyet a hajón és jól becsapott a víz...
A bálnalesről: összességében megéri az árát. Előtte gondolkoztunk rajta, hogy egyszerűen felszállunk egy menetrendszerinti kompjáratra, hogy majd onnan is látunk halakat. De nem érdemes. A bálnales komoly hajtóvadászatot jelent, amint feltűnik valami nagy hal a látóhatáron, mennek utána, s igazából csak így lehet becserkészni őket.
Húsavik másik látnivalója a falloszmúzeum, ahol pl. az előbbi nagy halak nemesebb szevét is meg lehet nézni...
2010. június 29., kedd
június 29. Krafla környéke
Egy igazán laza napnak néztünk elébe. A kempingben lazacreggelivel nyitottunk, majd dél körül elindultunk a környék felfedezésébe.
Grjóta hasadék: interkontinentális ugrások az amerikai és az európai közetlemezek között, meg egy földalatti forróvizes tavacska.
Hverfell: hamukaldera megmászása. Ez egy oltári méretű majdnem teljesen szabályos hamukráter.
S végül Dimmuborgír, ahol varázslatos lávaformációk meg vagy ezer túrista várt minket. Itt egy bravúros stoppolással Balázs visszavarázsolta magát a kempinge s elhozta a kocsit. Lehet itt fogant meg a terv, hogy nappal aludjunk és éjjel utazzunk ezzel is kevesebb lenne a szembejövő túristák száma.
Az esti időt a Krafla környékének bebarangolásával töltöttük, megnéztük a Víti krátertavat, majd iszapfortyogókon vezetett keresztül az utunk, majd Leirnjúkur fekete pöfékelő lávamezőjét. Ezt nem szabad kihagyni, az egész olyan hihetetlen, valótlan, mintha nem is ezen a bolygón járnánk, hanem valami mesében, egy elvarázsolt vidéken a gonöosz sárkány előkertjében...
Az estét, éjszakát a helyi szabadtéri termálfürdőben töltöttük. A finnek kemények, mert százfokosra fűtik a szaunát. Na az izlandiak még keményebbek, ők ezt csinálják a termálfürdővel. Meleg, meleg, majd még melegebb, végül kiraknak egy táblát, hogy arra ne menj tovább, mert 100 fokos a víz :)
A forróság hullámokban érkezik, ilyenkor húúúú, meg íííííííí, meg szisszenés, meg Laci jótanácsa: húzzál rá hideget...
Gurzi Laciékkal bevonult a kemping egyik kiadó szobájába, így Laciéik is megismerkedhettek a dízelaggregátorral.
Grjóta hasadék: interkontinentális ugrások az amerikai és az európai közetlemezek között, meg egy földalatti forróvizes tavacska.
Hverfell: hamukaldera megmászása. Ez egy oltári méretű majdnem teljesen szabályos hamukráter.
S végül Dimmuborgír, ahol varázslatos lávaformációk meg vagy ezer túrista várt minket. Itt egy bravúros stoppolással Balázs visszavarázsolta magát a kempinge s elhozta a kocsit. Lehet itt fogant meg a terv, hogy nappal aludjunk és éjjel utazzunk ezzel is kevesebb lenne a szembejövő túristák száma.
Az esti időt a Krafla környékének bebarangolásával töltöttük, megnéztük a Víti krátertavat, majd iszapfortyogókon vezetett keresztül az utunk, majd Leirnjúkur fekete pöfékelő lávamezőjét. Ezt nem szabad kihagyni, az egész olyan hihetetlen, valótlan, mintha nem is ezen a bolygón járnánk, hanem valami mesében, egy elvarázsolt vidéken a gonöosz sárkány előkertjében...
Az estét, éjszakát a helyi szabadtéri termálfürdőben töltöttük. A finnek kemények, mert százfokosra fűtik a szaunát. Na az izlandiak még keményebbek, ők ezt csinálják a termálfürdővel. Meleg, meleg, majd még melegebb, végül kiraknak egy táblát, hogy arra ne menj tovább, mert 100 fokos a víz :)
A forróság hullámokban érkezik, ilyenkor húúúú, meg íííííííí, meg szisszenés, meg Laci jótanácsa: húzzál rá hideget...
Gurzi Laciékkal bevonult a kemping egyik kiadó szobájába, így Laciéik is megismerkedhettek a dízelaggregátorral.
2010. június 28., hétfő
Geotermikus élményfürdő
Koránkelés, majd Laciékra frász hozás, akik húzták a lóbőrt a cirkuszos kocsiban. :)
Reggeli után elindultunk hegyi rallyra, majd elérkeztünk egy olyan helyre, amit csak Tolkien tud álmodni.
Hatalmas vörösesen csillogó márványszerű hegyek között egy folyton gőzölgő, fortyogó terület, ahol természetes forró és melegvíz tör a felszínre, így az arra járó fáradt turista, a fürdőből, gyakorlatilag dagonyázva tud gyönyörködni a tájban.
Hát mi ezt csináltuk, viszonylag hosszú időn keresztül, mert egyszerűen nem lehet elszakadni innen. Abszolút katarzis, összeállt minden, a jég és tűz konkrétan egymásra talált és mi meg élveztük ezt a csodálatos egyveleget. Megállt az idő, eggyé váltunk a természettel és emlékszem, hogy próbáltam megfejteni, vajon mennyit csúszik hegy oldalában a jégmező, míg mi ott élvezzük a melegvizet. Aztán persze továbbálltunk, visszafelé intettünk a kempingnek és visszajutottunk a 35-ös útra.
Az út innen egyre kietlenebb lett, végül teljesen sivár kősivatagba jutottunk. Az út múrvásból porosba váltott kisebb nagyobb kövekkel is akadályozva a továbbjutást.
Konkrétan holdbéli a táj. Annyira, hogy annó itt gyakorlatoztak az asztronauták is a holdraszállás előtt. Mondanom sem kell, hogy Balázs elemébe került, egyre vagányabb stílusban faragtuk le a kilómétereket. Különös utazókkal lehet itt találkozni. Voltak itt pl. bringások, akik előtt le a kalappal. De talán a legérdekesebb a menetrendszerinti 4x4-es magasépítésű buszjárat volt, ami vígan szelte a kilométereket, mintha nálunk legalábbis az M7-esen pöfékelne Fehérvár felé.
Aztán még egy furcsaság. A 35-ös úton egyszercsak feltünk egy kerítés, az úton keresztben pedig egy "csukd be magad után" kapu a semmi közepén. (Tudni kell, hogy ezeken a köveken sem növény, sem állat nem él meg, itt még birkák sincsenek)
Az ebédet Hveravellir-ben töltöttük (ismét egy geotermikus terület, nagyon védett, fortyogók, kénes kipárolgás és a többi), ami az utolsó állomásunk volt a sivatagban, majd kiértünk északra az 1-es útra. Hurrá :)
Északon az első utunk a Glaumbaer-i skanzenbe vezetett, majd tovább Akureyri városkába.
Akureyriben megnéztük a botanikus kertet, amiben az a legérdekesebb, hogy a 66-odik szélesség fölött van. Fotóztuk a lányokat.
A napot az istenek vizesésével zártuk, majd elkocsikáztunk egészen a mesés Myvatn tóig a kempingbe.
Reggeli után elindultunk hegyi rallyra, majd elérkeztünk egy olyan helyre, amit csak Tolkien tud álmodni.
Hatalmas vörösesen csillogó márványszerű hegyek között egy folyton gőzölgő, fortyogó terület, ahol természetes forró és melegvíz tör a felszínre, így az arra járó fáradt turista, a fürdőből, gyakorlatilag dagonyázva tud gyönyörködni a tájban.
Hát mi ezt csináltuk, viszonylag hosszú időn keresztül, mert egyszerűen nem lehet elszakadni innen. Abszolút katarzis, összeállt minden, a jég és tűz konkrétan egymásra talált és mi meg élveztük ezt a csodálatos egyveleget. Megállt az idő, eggyé váltunk a természettel és emlékszem, hogy próbáltam megfejteni, vajon mennyit csúszik hegy oldalában a jégmező, míg mi ott élvezzük a melegvizet. Aztán persze továbbálltunk, visszafelé intettünk a kempingnek és visszajutottunk a 35-ös útra.
Az út innen egyre kietlenebb lett, végül teljesen sivár kősivatagba jutottunk. Az út múrvásból porosba váltott kisebb nagyobb kövekkel is akadályozva a továbbjutást.
Konkrétan holdbéli a táj. Annyira, hogy annó itt gyakorlatoztak az asztronauták is a holdraszállás előtt. Mondanom sem kell, hogy Balázs elemébe került, egyre vagányabb stílusban faragtuk le a kilómétereket. Különös utazókkal lehet itt találkozni. Voltak itt pl. bringások, akik előtt le a kalappal. De talán a legérdekesebb a menetrendszerinti 4x4-es magasépítésű buszjárat volt, ami vígan szelte a kilométereket, mintha nálunk legalábbis az M7-esen pöfékelne Fehérvár felé.
Aztán még egy furcsaság. A 35-ös úton egyszercsak feltünk egy kerítés, az úton keresztben pedig egy "csukd be magad után" kapu a semmi közepén. (Tudni kell, hogy ezeken a köveken sem növény, sem állat nem él meg, itt még birkák sincsenek)
Az ebédet Hveravellir-ben töltöttük (ismét egy geotermikus terület, nagyon védett, fortyogók, kénes kipárolgás és a többi), ami az utolsó állomásunk volt a sivatagban, majd kiértünk északra az 1-es útra. Hurrá :)
Északon az első utunk a Glaumbaer-i skanzenbe vezetett, majd tovább Akureyri városkába.
Akureyriben megnéztük a botanikus kertet, amiben az a legérdekesebb, hogy a 66-odik szélesség fölött van. Fotóztuk a lányokat.
A napot az istenek vizesésével zártuk, majd elkocsikáztunk egészen a mesés Myvatn tóig a kempingbe.
2010. június 27., vasárnap
Kjölur kaland
Az éjszakáról... Gurzi asszem vetekszik egy dízelaggrgátorral, de nem baj, elég alkohol és fáradtság mellett végülis lehet aludni...
Geysir környéke: tulajdonképpen balatonfelvidéki táj. Minden második hegy Badacsony. Most már kezdjük sejteni, miért vulkanikus a Badacsony.
A Geysir felé útközben megálltunk kis túlzással golfozni, majd újult erővel belevetettük magunkat a Geysir és Strokkur és a többi fortyogó felderítésébe.
Kénes kipárolgás, kirobbanó kilövellés, így lehet jellemezni a területet. Hihetetlen természeti jelenség és konstatáljuk, hogy az izlandiak nem szednek érte belépőt sem. Természetesen fotóztunk egy csomót, nyugisan töltöttük az időt, vártunk a .... cuccunkra.
S lőn csoda, megjöttek a csomagok!!! A szokásos. Két siheder gyerek, aki se szó, se beszéd, behúzta a cuccost a Hotel Geysir recepciójára, aztán elhúzták a csíkot.
Magam sem értem miként, de begyúrtuk az összes cuccot a kocsiba és elindultunk a golden circle utolsó állomásához a Gullfoss vízeséshez.
Gullfoss persze gyönyörű, szakad le a víz két lépcsőben és ... millió túrista. Talán ezért, de próbáljuk rövidre fogni és mindegyikünk titkon már a belső vidék és a hegyek felé vágyódik. A vízesés talán azért marad emlékezezetes, mert frankón sikerült hülyét csinálni magunkból: itt is van webcam, így online telefonos támogatással, a legtöbb pozitúrában, de leginkább valami sziklák tetjén integetünk a nagy büdös semmibe és a túristák csak mosolyognak ránk. Na ezt négyszer játszottuk el, mire lett screenshot :)
Road 35, avagy Kjölur route...
Ha észak felé megy az ember két lehetősége van. Lehet az elsőrendű 1-es úton és lehet a sokkal vagányabb 35-ös múrvaúton és hegyvidéken át, keresztül a kősivatagon. Ránk a 35-ös út várt. Ezt az utat csak júniutól nyitják meg, télen túl dúrva a múrva... Hamar elérkeztünk a "szilárdburkolatú út vége" táblához és kezdődhetett a tereprallizás. Repesztettünk, vertük a port és mentünk a nagy semmi közepén.
Az első komolyabb kihívást egy impulzusszerű ötlet adta, egy letőrőben nézzük meg a Haga tavat (Hagavatn). Az első vízátfolyást simán vettük, majd kezdtük észlelni, hogy komoly problémálya van a szekérnek. Alapból nem 4x4-es, csak ott kapcsol be, ahol kell, akkor viszont kb. 1 percig bírja, majd jelez, hogy túlmelgedett a 4x4 és kikapcsolja, s így a legnehezebb szituban hagy cserben. :)
Kb. 20 perc komoly terepezés és a tó előtt jött a NAGY vízátfolyás, majd a túloldalon egy komolyabb hordalékos emelkedő. Na itt komolyan elgondolkodtunk. Pl. hogy mit fogunk csinálni a folyó közepén elakadva, miközben jön be ezerrel a víz. Szerencsére jöttek mások is, komolyabb gépekkel, meg olyannal is, mint a mienk. Aztán átült mind a komolyabb terepjáóba és a játékmasinát szépet leparkolták :) Rossz előjel. Semmi baj, újra átgondoltuk mit mondott Ludvik, összpontosítás, nekilódulás, majd majdnemátérés és frankón beragadás a folyóba. Sokat tanultunk: viszonylag sok áldogálás után sem jön be a víz. Frankó. Lényeges különbség van a városi - tehát semmire nem jó - terepjáró és az igazi terejáró között. A játékautó nem megy fel talán még a magasabb padkára sem. Tolatva is lehet folyóból menekülni, bár nem zabványos eljárás.
Na itt ismerkedtünk meg francia barátainkkal, akik Jeeppel jöttek, simán átmentek, integettek és mosolyogva továbbálltak.
Skálpanes... A következő letérő Skalpanes felé volt, ami az első igazi gleccserkirándulás reményével kecsegtetett. Kb. tíz perc alatt el is jutottunk az utolső menedékházhoz, ahonnan húsz perc sétával eljutottunk a jégmezőig, ami hol fehér, hol a hamutól feketéllő és kicsit olvadozó volt, de stabil, így egy nagyobb sétát tettünk rajta. Pozsi megpróbált elkötni pár hófutót, majd a raktrakot, de egyik sem sikerült. Talán jobb is így. Hihetetlen a jémező látványa és élménye, főleg nekünk, akik a 45-ik szélességi körön éljük le életünk jelentős részét.
Jól elment az idő, így innen az utunk Kerlingarfjöll hegység felé vezetett, ott is a kempingbe.
Hát itt több dolog is történt. Első főzés, ívás, francia párocska, naplemente, cirkuszos kocsi, párterápia, stb. Másnap nagyon fájt a fejem...
A lényeg, Greg és Orália ellátott minket instrukciókkal, hogy merre vannak a legszebb részek és a természetes melegvizes fürdő a hegyek ölelésében.
Ja éjjel 11-ig nyomták a fűrészgépet, nyíííííííííííííííííííííífa.
Geysir környéke: tulajdonképpen balatonfelvidéki táj. Minden második hegy Badacsony. Most már kezdjük sejteni, miért vulkanikus a Badacsony.
A Geysir felé útközben megálltunk kis túlzással golfozni, majd újult erővel belevetettük magunkat a Geysir és Strokkur és a többi fortyogó felderítésébe.
Kénes kipárolgás, kirobbanó kilövellés, így lehet jellemezni a területet. Hihetetlen természeti jelenség és konstatáljuk, hogy az izlandiak nem szednek érte belépőt sem. Természetesen fotóztunk egy csomót, nyugisan töltöttük az időt, vártunk a .... cuccunkra.
S lőn csoda, megjöttek a csomagok!!! A szokásos. Két siheder gyerek, aki se szó, se beszéd, behúzta a cuccost a Hotel Geysir recepciójára, aztán elhúzták a csíkot.
Magam sem értem miként, de begyúrtuk az összes cuccot a kocsiba és elindultunk a golden circle utolsó állomásához a Gullfoss vízeséshez.
Gullfoss persze gyönyörű, szakad le a víz két lépcsőben és ... millió túrista. Talán ezért, de próbáljuk rövidre fogni és mindegyikünk titkon már a belső vidék és a hegyek felé vágyódik. A vízesés talán azért marad emlékezezetes, mert frankón sikerült hülyét csinálni magunkból: itt is van webcam, így online telefonos támogatással, a legtöbb pozitúrában, de leginkább valami sziklák tetjén integetünk a nagy büdös semmibe és a túristák csak mosolyognak ránk. Na ezt négyszer játszottuk el, mire lett screenshot :)
Road 35, avagy Kjölur route...
Ha észak felé megy az ember két lehetősége van. Lehet az elsőrendű 1-es úton és lehet a sokkal vagányabb 35-ös múrvaúton és hegyvidéken át, keresztül a kősivatagon. Ránk a 35-ös út várt. Ezt az utat csak júniutól nyitják meg, télen túl dúrva a múrva... Hamar elérkeztünk a "szilárdburkolatú út vége" táblához és kezdődhetett a tereprallizás. Repesztettünk, vertük a port és mentünk a nagy semmi közepén.
Az első komolyabb kihívást egy impulzusszerű ötlet adta, egy letőrőben nézzük meg a Haga tavat (Hagavatn). Az első vízátfolyást simán vettük, majd kezdtük észlelni, hogy komoly problémálya van a szekérnek. Alapból nem 4x4-es, csak ott kapcsol be, ahol kell, akkor viszont kb. 1 percig bírja, majd jelez, hogy túlmelgedett a 4x4 és kikapcsolja, s így a legnehezebb szituban hagy cserben. :)
Kb. 20 perc komoly terepezés és a tó előtt jött a NAGY vízátfolyás, majd a túloldalon egy komolyabb hordalékos emelkedő. Na itt komolyan elgondolkodtunk. Pl. hogy mit fogunk csinálni a folyó közepén elakadva, miközben jön be ezerrel a víz. Szerencsére jöttek mások is, komolyabb gépekkel, meg olyannal is, mint a mienk. Aztán átült mind a komolyabb terepjáóba és a játékmasinát szépet leparkolták :) Rossz előjel. Semmi baj, újra átgondoltuk mit mondott Ludvik, összpontosítás, nekilódulás, majd majdnemátérés és frankón beragadás a folyóba. Sokat tanultunk: viszonylag sok áldogálás után sem jön be a víz. Frankó. Lényeges különbség van a városi - tehát semmire nem jó - terepjáró és az igazi terejáró között. A játékautó nem megy fel talán még a magasabb padkára sem. Tolatva is lehet folyóból menekülni, bár nem zabványos eljárás.
Na itt ismerkedtünk meg francia barátainkkal, akik Jeeppel jöttek, simán átmentek, integettek és mosolyogva továbbálltak.
Skálpanes... A következő letérő Skalpanes felé volt, ami az első igazi gleccserkirándulás reményével kecsegtetett. Kb. tíz perc alatt el is jutottunk az utolső menedékházhoz, ahonnan húsz perc sétával eljutottunk a jégmezőig, ami hol fehér, hol a hamutól feketéllő és kicsit olvadozó volt, de stabil, így egy nagyobb sétát tettünk rajta. Pozsi megpróbált elkötni pár hófutót, majd a raktrakot, de egyik sem sikerült. Talán jobb is így. Hihetetlen a jémező látványa és élménye, főleg nekünk, akik a 45-ik szélességi körön éljük le életünk jelentős részét.
Jól elment az idő, így innen az utunk Kerlingarfjöll hegység felé vezetett, ott is a kempingbe.
Hát itt több dolog is történt. Első főzés, ívás, francia párocska, naplemente, cirkuszos kocsi, párterápia, stb. Másnap nagyon fájt a fejem...
A lényeg, Greg és Orália ellátott minket instrukciókkal, hogy merre vannak a legszebb részek és a természetes melegvizes fürdő a hegyek ölelésében.
Ja éjjel 11-ig nyomták a fűrészgépet, nyíííííííííííííííííííííífa.
Trollok és elfek földje
Megjöttünk. Mondhatni, leszálltunk a Holdra, egy hatalmas lávamezőn landolt a gép...
Nem úgy a csomagjaink, amik Düsseldorfban maradtak. Egy ideig vicceltünk, milyen hülyén állnánk itt, a kínos csöndben, ha megállna a futószalag. Aztán ott álltunk a kínos csöndben, mikor megállt a futószalag. :)
Gyors ügyintézés és tax free sörvásárlás után megtaláltuk Ludvigot, aki átadta nekünk az álomgépet egy 4x4-es Ford Escape-et.
Aztán hamar rájöttünk, hogy itt az ennél sokkal nagyobb bigfoot-ok is hétköznapi bevásárlóautónak számítanak...
Nem sok gondolkodás után úgy határoztunk, hogy az első fél nap alatt letudjuk a golden circle nevezetességeit és Ludvig javaslatára nekivágunk az InnerLand-nak, ahol várnak ránk az elfek és a trollok.
Az első nap címszavakban:
Bevásárlás, már így sincs hely a kocsiban konstatálás, Gurzi mindenhol kajálás, madártámadás túlélése, legtörténelmibb NP megtekintése, Geysir és Strokkur (hatalmas a gejzír feeling, majd küldünk képeket), szálláskeresés és szundi, előtte persze koccintás az megérkezés és az első nap örömére.
Igen, egész éjjel világos van, de úgy rendesen. Időérzék kilőve.
Amit tanultunk: vedd komolyan a "szilárd útburkolat vége" táblát, nem véletlen rakták ki... Ja meg Ludvik kb. 8-szor elismételt instrukciója: ha folyón kell átkelni a kocsival, akkor nagyon lassan és picit folyással lefelé. Remélem nem rontjuk majd el. Valószínűleg ma meglátjuk. Net elvétve van, következő bejegyzés időpontja kétséges. Fényképeket küldünk majd, sokat csinálunk, csak kevés a jó ami visszaadja a látottakat.
Nem úgy a csomagjaink, amik Düsseldorfban maradtak. Egy ideig vicceltünk, milyen hülyén állnánk itt, a kínos csöndben, ha megállna a futószalag. Aztán ott álltunk a kínos csöndben, mikor megállt a futószalag. :)
Gyors ügyintézés és tax free sörvásárlás után megtaláltuk Ludvigot, aki átadta nekünk az álomgépet egy 4x4-es Ford Escape-et.
Aztán hamar rájöttünk, hogy itt az ennél sokkal nagyobb bigfoot-ok is hétköznapi bevásárlóautónak számítanak...
Nem sok gondolkodás után úgy határoztunk, hogy az első fél nap alatt letudjuk a golden circle nevezetességeit és Ludvig javaslatára nekivágunk az InnerLand-nak, ahol várnak ránk az elfek és a trollok.
Az első nap címszavakban:
Bevásárlás, már így sincs hely a kocsiban konstatálás, Gurzi mindenhol kajálás, madártámadás túlélése, legtörténelmibb NP megtekintése, Geysir és Strokkur (hatalmas a gejzír feeling, majd küldünk képeket), szálláskeresés és szundi, előtte persze koccintás az megérkezés és az első nap örömére.
Igen, egész éjjel világos van, de úgy rendesen. Időérzék kilőve.
Amit tanultunk: vedd komolyan a "szilárd útburkolat vége" táblát, nem véletlen rakták ki... Ja meg Ludvik kb. 8-szor elismételt instrukciója: ha folyón kell átkelni a kocsival, akkor nagyon lassan és picit folyással lefelé. Remélem nem rontjuk majd el. Valószínűleg ma meglátjuk. Net elvétve van, következő bejegyzés időpontja kétséges. Fényképeket küldünk majd, sokat csinálunk, csak kevés a jó ami visszaadja a látottakat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)