Kjölur kaland

Az éjszakáról... Gurzi asszem vetekszik egy dízelaggrgátorral, de nem baj, elég alkohol és fáradtság mellett végülis lehet aludni...
Geysir környéke: tulajdonképpen balatonfelvidéki táj. Minden második hegy Badacsony. Most már kezdjük sejteni, miért vulkanikus a Badacsony.
A Geysir felé útközben megálltunk kis túlzással golfozni, majd újult erővel belevetettük magunkat a Geysir és Strokkur és a többi fortyogó felderítésébe.
Kénes kipárolgás, kirobbanó kilövellés, így lehet jellemezni a területet. Hihetetlen természeti jelenség és konstatáljuk, hogy az izlandiak nem szednek érte belépőt sem. Természetesen fotóztunk egy csomót, nyugisan töltöttük az időt, vártunk a .... cuccunkra.

S lőn csoda, megjöttek a csomagok!!! A szokásos. Két siheder gyerek, aki se szó, se beszéd, behúzta a cuccost a Hotel Geysir recepciójára, aztán elhúzták a csíkot.
Magam sem értem miként, de begyúrtuk az összes cuccot a kocsiba és elindultunk a golden circle utolsó állomásához a Gullfoss vízeséshez.

Gullfoss persze gyönyörű, szakad le a víz két lépcsőben és ... millió túrista. Talán ezért, de próbáljuk rövidre fogni és mindegyikünk titkon már a belső vidék és a hegyek felé vágyódik. A vízesés talán azért marad emlékezezetes, mert frankón sikerült hülyét csinálni magunkból: itt is van webcam, így online telefonos támogatással, a legtöbb pozitúrában, de leginkább valami sziklák tetjén integetünk a nagy büdös semmibe és a túristák csak mosolyognak ránk. Na ezt négyszer játszottuk el, mire lett screenshot :)

Road 35, avagy Kjölur route...

Ha észak felé megy az ember két lehetősége van. Lehet az elsőrendű 1-es úton és lehet a sokkal vagányabb 35-ös múrvaúton és hegyvidéken át, keresztül a kősivatagon. Ránk a 35-ös út várt. Ezt az utat csak júniutól nyitják meg, télen túl dúrva a múrva... Hamar elérkeztünk a "szilárdburkolatú út vége" táblához és kezdődhetett a tereprallizás. Repesztettünk, vertük a port és mentünk a nagy semmi közepén.

Az első komolyabb kihívást egy impulzusszerű ötlet adta, egy letőrőben nézzük meg a Haga tavat (Hagavatn). Az első vízátfolyást simán vettük, majd kezdtük észlelni, hogy komoly problémálya van a szekérnek. Alapból nem 4x4-es, csak ott kapcsol be, ahol kell, akkor viszont kb. 1 percig bírja, majd jelez, hogy túlmelgedett a 4x4 és kikapcsolja, s így a legnehezebb szituban hagy cserben. :)
Kb. 20 perc komoly terepezés és a tó előtt jött a NAGY vízátfolyás, majd a túloldalon egy komolyabb hordalékos emelkedő. Na itt komolyan elgondolkodtunk. Pl. hogy mit fogunk csinálni a folyó közepén elakadva, miközben jön be ezerrel a víz. Szerencsére jöttek mások is, komolyabb gépekkel, meg olyannal is, mint a mienk. Aztán átült mind a komolyabb terepjáóba és a játékmasinát szépet leparkolták :) Rossz előjel. Semmi baj, újra átgondoltuk mit mondott Ludvik, összpontosítás, nekilódulás, majd majdnemátérés és frankón beragadás a folyóba. Sokat tanultunk: viszonylag sok áldogálás után sem jön be a víz. Frankó. Lényeges különbség van a városi - tehát semmire nem jó - terepjáró és az igazi terejáró között. A játékautó nem megy fel talán még a magasabb padkára sem. Tolatva is lehet folyóból menekülni, bár nem zabványos eljárás.

Na itt ismerkedtünk meg francia barátainkkal, akik Jeeppel jöttek, simán átmentek, integettek és mosolyogva továbbálltak.

Skálpanes... A következő letérő Skalpanes felé volt, ami az első igazi gleccserkirándulás reményével kecsegtetett. Kb. tíz perc alatt el is jutottunk az utolső menedékházhoz, ahonnan húsz perc sétával eljutottunk a jégmezőig, ami hol fehér, hol a hamutól feketéllő és kicsit olvadozó volt, de stabil, így egy nagyobb sétát tettünk rajta. Pozsi megpróbált elkötni pár hófutót, majd a raktrakot, de egyik sem sikerült. Talán jobb is így. Hihetetlen a jémező látványa és élménye, főleg nekünk, akik a 45-ik szélességi körön éljük le életünk jelentős részét.

Jól elment az idő, így innen az utunk Kerlingarfjöll hegység felé vezetett, ott is a kempingbe.
Hát itt több dolog is történt. Első főzés, ívás, francia párocska, naplemente, cirkuszos kocsi, párterápia, stb. Másnap nagyon fájt a fejem...
A lényeg, Greg és Orália ellátott minket instrukciókkal, hogy merre vannak a legszebb részek és a természetes melegvizes fürdő a hegyek ölelésében.
Ja éjjel 11-ig nyomták a fűrészgépet, nyíííííííííííííííííííííífa.