Néhány képet felraktunk ide: http://picasaweb.google.com/tkumli/Jegfolde2
További blogolásra nincs időnk, vár a reykjavíki éjszaka.
2010. július 8., csütörtök
További szösszenetek by pozsy
- itt (az éjszakai világosság miatt) a tüzijátéknak nem sok értelme van, mégis csinálják
- kapucnit csak a túristák hordanak, ha esik az eső azt csak úgy simán tűrik a helyiek, mi éreztük maunkat kényelmetlenül ha felvettük. Esernyőt még nem láttunk.
- az egész ország jól légkondícionált (bár néha elromlik a termosztát), ami azért is jó, mert így külön hűtés nélkül is mindig ideális hőmérséletű a sör.
- a standard birka családmodell 1 anya + két gyerek. Ilyenből már szerintem több százat láttunk, ettől eltérőt talán egyszer. Ott is lehet hogy csak valami baleset érte az egyik kicsit miközben az aszfalton legelt... Egyébként hogy ezt miért csinálják arra még nem sikerült rájönnünk.
- a reptéren betárazott becks adag pontosan a túránk felénél fogyott el. Vettünk helyi Thule sört is, nem volt túl meggyőző, bár azzal a kezünkben legalább nem néztünk ki német túristának. Probáltuk az Egils Pilsnert is, ez nem sokkal jobb mint a kőbányai. Ennél talán ízre jobb az Egils Maltextrakt, amivel viszont az a baj, hogy sem nem sör, se nem alkoholos, szerencsére csak hatot vettünk belőle...
- éjszaka kijönni a buliból azért rossz, mert éjjel 2kor is úgz érzed mintha már hajnal hat lenne, pedig még nincs
- lassan kifejlődött bennünk a túristaundor, bár igazából eddig elég jól kerültük őket. ma nagy lendülettel hagytunk el egy parkolót amibe hirtelen megérkezett két busznyi turista. A semmi közepén voltunk, csak egy nyugodt piknikre vágytunk, ők pedig megálltak nézegetni pár csenevész vulkán maradványt. minket valahogy nem fogott meg a dolog az eddigiek után, kicsit sajnáltam is őket hogy nekik ez a látványosság.
- minden benzinkút automata kártyával fizetős a kútnál, és mindegyik kétirányból beállós
- kapucnit csak a túristák hordanak, ha esik az eső azt csak úgy simán tűrik a helyiek, mi éreztük maunkat kényelmetlenül ha felvettük. Esernyőt még nem láttunk.
- az egész ország jól légkondícionált (bár néha elromlik a termosztát), ami azért is jó, mert így külön hűtés nélkül is mindig ideális hőmérséletű a sör.
- a standard birka családmodell 1 anya + két gyerek. Ilyenből már szerintem több százat láttunk, ettől eltérőt talán egyszer. Ott is lehet hogy csak valami baleset érte az egyik kicsit miközben az aszfalton legelt... Egyébként hogy ezt miért csinálják arra még nem sikerült rájönnünk.
- a reptéren betárazott becks adag pontosan a túránk felénél fogyott el. Vettünk helyi Thule sört is, nem volt túl meggyőző, bár azzal a kezünkben legalább nem néztünk ki német túristának. Probáltuk az Egils Pilsnert is, ez nem sokkal jobb mint a kőbányai. Ennél talán ízre jobb az Egils Maltextrakt, amivel viszont az a baj, hogy sem nem sör, se nem alkoholos, szerencsére csak hatot vettünk belőle...
- éjszaka kijönni a buliból azért rossz, mert éjjel 2kor is úgz érzed mintha már hajnal hat lenne, pedig még nincs
- lassan kifejlődött bennünk a túristaundor, bár igazából eddig elég jól kerültük őket. ma nagy lendülettel hagytunk el egy parkolót amibe hirtelen megérkezett két busznyi turista. A semmi közepén voltunk, csak egy nyugodt piknikre vágytunk, ők pedig megálltak nézegetni pár csenevész vulkán maradványt. minket valahogy nem fogott meg a dolog az eddigiek után, kicsit sajnáltam is őket hogy nekik ez a látványosság.
- minden benzinkút automata kártyával fizetős a kútnál, és mindegyik kétirányból beállós
2010. július 5., hétfő
Izlandi szösszenetek...
Már az elején megfogant bennünk, hogy szedjünk össze izlandi jellegzetességeket meg érdekességeket, hát itt van néhány csokorban:
- az eső meg a pici szél nem a rossz idő megfelelője, nem akadálya sétának, vigalomnak, kivágott ruha húzásának vagy gokart bajnokságnak. Itt ilyen az idő és kész.
- szél - szél az van Izlandon. De tényleg, ha fúj, akkor nagyon. A leggyakoribb túristabaleset: kocsi leállít, ajtó kinyit, szél letépi. (Nekem is majdnem sikerült eljátszani.)
- 4x4. Itt ez sztenderd. Egy átlagos távolsági busz is 4x4-es és magasépítésű, ugyanígy a rendőr, mentő és anyu hétvégi bevásárlókocsija is. Itt a gleccserjáró réndzsörök tűnnek ki, de akkora gépekkel és kerekekkel nyomulnak, hogy egy átlagos európai sávba nem is férnének bele.
- utak - vannak aszfaltos utak is. De leginkább múrvautak. Most azt gondoljátok, hogy az 1-es legnagyobb út aszfalos. Van ahol az... Ugyanakkor tudni kell, hogy a múrva utat jól karbantartják. A Fehérvári bármely 100 méteres szakaszán több a kátyú, mint egész Izlandon.
- hidak - szinte minden híd egysávos. (Sok hegyi vagy letérő út is az.) Ugyan Izlandon jut egy főre a legtöbb kocsi, mégis olyan kevesen vannak ekkora területre, hogy kicsi a forgalom, így felesleges kétsávosban gondolkodni.
- kaja, árak - lehet vásárolni a bónusban, ez amolyan helyi tesco. Kb. ugyanannyiba(!) kerül a kaja, mint otthon. Persze étteremben drágább, de nem megfizethetetlen, másfél-kétszeres a szorzó. A kemping kb. egy ezres éjszakánként és fejenként, nem szednek sem kocsi, sem sátor díjat.
- thermál víz - ahol van, azt használják közvetlenül melegvíznek. Ergó kénes és büdös.
- Ejyafallajöküll - az izlandiak szerint ez nem tartozik a nehéz szavak közé... Egyébként tényleg. Kiscsajok leszólítottak, hogy mondjuk ki, csodálkoztak is, hogy milyen szépen megy. Visszavágtunk Bajcsy-Zsilinszky Endrevel. Lekoptak :)
- sörök - Izlandon mindig idealis homersekletu a sor, nem kell huto, nem kell pucc, kiveszed a kocsibol es mar ihato is. Itt ugy mondjak, hogy az egesz sziget legkondicionalt.
- birkak - sok birka van. A tipikus csaladmodell: anya ket birkakolokkel. Na ezek legelesznek uton-utfelen, aztan nagyon esetlenul elkocognak, mikor kozelitunk
- az eső meg a pici szél nem a rossz idő megfelelője, nem akadálya sétának, vigalomnak, kivágott ruha húzásának vagy gokart bajnokságnak. Itt ilyen az idő és kész.
- szél - szél az van Izlandon. De tényleg, ha fúj, akkor nagyon. A leggyakoribb túristabaleset: kocsi leállít, ajtó kinyit, szél letépi. (Nekem is majdnem sikerült eljátszani.)
- 4x4. Itt ez sztenderd. Egy átlagos távolsági busz is 4x4-es és magasépítésű, ugyanígy a rendőr, mentő és anyu hétvégi bevásárlókocsija is. Itt a gleccserjáró réndzsörök tűnnek ki, de akkora gépekkel és kerekekkel nyomulnak, hogy egy átlagos európai sávba nem is férnének bele.
- utak - vannak aszfaltos utak is. De leginkább múrvautak. Most azt gondoljátok, hogy az 1-es legnagyobb út aszfalos. Van ahol az... Ugyanakkor tudni kell, hogy a múrva utat jól karbantartják. A Fehérvári bármely 100 méteres szakaszán több a kátyú, mint egész Izlandon.
- hidak - szinte minden híd egysávos. (Sok hegyi vagy letérő út is az.) Ugyan Izlandon jut egy főre a legtöbb kocsi, mégis olyan kevesen vannak ekkora területre, hogy kicsi a forgalom, így felesleges kétsávosban gondolkodni.
- kaja, árak - lehet vásárolni a bónusban, ez amolyan helyi tesco. Kb. ugyanannyiba(!) kerül a kaja, mint otthon. Persze étteremben drágább, de nem megfizethetetlen, másfél-kétszeres a szorzó. A kemping kb. egy ezres éjszakánként és fejenként, nem szednek sem kocsi, sem sátor díjat.
- thermál víz - ahol van, azt használják közvetlenül melegvíznek. Ergó kénes és büdös.
- Ejyafallajöküll - az izlandiak szerint ez nem tartozik a nehéz szavak közé... Egyébként tényleg. Kiscsajok leszólítottak, hogy mondjuk ki, csodálkoztak is, hogy milyen szépen megy. Visszavágtunk Bajcsy-Zsilinszky Endrevel. Lekoptak :)
- sörök - Izlandon mindig idealis homersekletu a sor, nem kell huto, nem kell pucc, kiveszed a kocsibol es mar ihato is. Itt ugy mondjak, hogy az egesz sziget legkondicionalt.
- birkak - sok birka van. A tipikus csaladmodell: anya ket birkakolokkel. Na ezek legelesznek uton-utfelen, aztan nagyon esetlenul elkocognak, mikor kozelitunk
Golf hotel...
Megérkeztünk Kirkjúbejarklausturba. Nincs mit szépíteni ezen, Gurzi besokkalt a sátrazásból. Már előző reggel is feszült volt, nem értette miért nem lehet csak húsz centivel magasabbra építeni azt a rohadt sátrat, meg miért spórolták le az ajtó elől a kilépőt én már vártam, mikor hiányolja majd fadekort az oldaláról :)
A lényeg a lényeg, ma bevonultunk egy hotelbe. Komoly hadművelet volt, tekintve, hogy az egyik legjobb hotel a környéken (konkrétan golf pályák ölelésében), de jó magyarosan sikerült a felére lealkudni az árat a kedves recepciósnál. Gurzi épp fújtat a fürdőkádban, szerintem a következő egy hétre próbálja magát felszívni komfortból és már a svédasztalos regeli reményében fogja álomra hajtani a fejét :)
A jó hír, hogy van ingyen wifi, s így fel tudom rakni az elmúlt néhány nap eseményit...
A lényeg a lényeg, ma bevonultunk egy hotelbe. Komoly hadművelet volt, tekintve, hogy az egyik legjobb hotel a környéken (konkrétan golf pályák ölelésében), de jó magyarosan sikerült a felére lealkudni az árat a kedves recepciósnál. Gurzi épp fújtat a fürdőkádban, szerintem a következő egy hétre próbálja magát felszívni komfortból és már a svédasztalos regeli reményében fogja álomra hajtani a fejét :)
A jó hír, hogy van ingyen wifi, s így fel tudom rakni az elmúlt néhány nap eseményit...
*** július 4. *** Hűtsük már le magunkat...
Vasárnap. Tekintve, hogy reggel négykor keveredtünk vissza a fesztiválról, ma sem keltünk korán. Reggelire du. 3-kor nyomtunk két homár hotdogot és négykor már el is szeleltünk. Első megálló Jökulsarlón, a jeges lagúna. Megint. Egyrészt sosem elég a jóból, másrészt ma sokkal több jég és látnivaló akadt.
Elindultunk a tó mentén és találtunk orosz sellőlányokat, akik megfürödtek a jeges vízben valamint sikerült becserkészni a fókákat is. (Ebben a tóban sok a hal és ezt vadásszák ezek a fókák.)
Nem tudom melyik volt nagyobb hatással, de valami elindult a srácokban. Beszéltünk az oroszokkal, akik a hideg-e a víz kérdésre egy tömör nyettel válaszoltak, meg elárulták, hogy náluk keményebbek a telek. S most ezt el is hittem ott. Ugyanis egyfelől bingával tekertek Izlandon, máfelől a csaj a fotó kedvéért még egyszer megmártózótt.
Na de ne legyünk már puhányok, ugye. Pozsi kb. 3 percig gondolkozott s már a vízben volt. S ekkor jött a meglepetés. Guuuurzi koma (leginkább a csodás tájra és környezetre hivatkozva) háromszor merült a vízbe, elúszva a jégtáblákig. Azt mondta jó volt. Ha már ilyen jó, gondoltam én is elúszom a jéghegyig. Hát büszke vagyok magamra, a teljesítmény felelmelő, de a sok jóságra, amit Gurzi emleget, na arra nem sikerült rálelnem. Én azt mondanám pöppet hidegecske volt a víz és majd akkor legközelebb, ha fóka képében reinkarnálódok :) Melegedésképpen főztünk egy levest, természetesen 1500 éves gleccserjéget melegítve.
Ja és kemények az orosz csajok, le a kalappal előttük!
Elindultunk a tó mentén és találtunk orosz sellőlányokat, akik megfürödtek a jeges vízben valamint sikerült becserkészni a fókákat is. (Ebben a tóban sok a hal és ezt vadásszák ezek a fókák.)
Nem tudom melyik volt nagyobb hatással, de valami elindult a srácokban. Beszéltünk az oroszokkal, akik a hideg-e a víz kérdésre egy tömör nyettel válaszoltak, meg elárulták, hogy náluk keményebbek a telek. S most ezt el is hittem ott. Ugyanis egyfelől bingával tekertek Izlandon, máfelől a csaj a fotó kedvéért még egyszer megmártózótt.
Na de ne legyünk már puhányok, ugye. Pozsi kb. 3 percig gondolkozott s már a vízben volt. S ekkor jött a meglepetés. Guuuurzi koma (leginkább a csodás tájra és környezetre hivatkozva) háromszor merült a vízbe, elúszva a jégtáblákig. Azt mondta jó volt. Ha már ilyen jó, gondoltam én is elúszom a jéghegyig. Hát büszke vagyok magamra, a teljesítmény felelmelő, de a sok jóságra, amit Gurzi emleget, na arra nem sikerült rálelnem. Én azt mondanám pöppet hidegecske volt a víz és majd akkor legközelebb, ha fóka képében reinkarnálódok :) Melegedésképpen főztünk egy levest, természetesen 1500 éves gleccserjéget melegítve.
Ja és kemények az orosz csajok, le a kalappal előttük!
július 3. - Homárfesztivál
Nos, talán a legjobb dolog, ami történhet az emberrel, hogy utazása során belebotlik egy izlandi homárfesztiválba Höfn városkában. (Kiejtés: Höpn, ahogy mondod és egy kiadós csuklás hang között félúton.)
Két szempontból is: egyfelől egy tökéletes ízelítő, hogy miként mulat az izlandi. Hát ezt majd szóban. :) csak szösszenetek: a 4x4-es rescue mentőből árulták a belépőjegyet, a karszalagot a mentős rakta fel és sterilollóval vágta le a felesleget. Benn víking sör (800 ISK), rengeteg fiatal és hatalmas koncerthangulat. A fellépő: Ingó og Vedurgudirnir. Laci csak annyit írt volna ide: jééééééézusom, de pozitív értelemben :)
A szombati koncert mellett egyébként ez egy több napos rendezvény, olyan búcsú féle, van kökemény gumi égetés, lacikonyha homárból, ugrálóvár (ahol a kiscsemeték a hideg és eső ellenére mezitláb ugrálnak) meg mindenféle sportrendezvény. Egy hatszáz fős településen 4000 ember fordul meg néhány nap alatt, főleg izlandiak, ők viszont buszokkal jönnek messziről is.
A másik pedig a homár, amit helyi halászok fognak reggel, s amiből tobzódik itt kicsi és nagy is. Többek között toltunk homár hotdogot is. Az este fénypontja mindenképpen a homárétterem és az ott elfogyasztott kétfogásos vacsora volt. Nnna kezdjük: előételnek hajszálvékony kacsasonka volt salátaágyon, áfonyabogyókkal, eperrel és valami csodaszósszal. A főétel természetesen homár, tökéletesen elkészítve és tökéletes körítéssel. Az egész úgy kezdődik, hogy szépen leírják miként kell a legtöbbet kihozni a homárból. Persze a homár farka a legkiadósabb, de isteni az ollója (persze ezt külön törni kell) és a mája is kiváló! Kenyér, rá vaj, arra rózsaszín homárszósz vékonyan, aztán kis saláta, utána a homárfarok s végül balzsamecet meg citromcsöppök. Nem elhanyagolható szempont a kaja mennyissége sem, nem aprózták el a srácok. Itt ugye Gurzi a mérték, s bőven jól lakott ő is, mindezt 6150 ISK-ért.
Két szempontból is: egyfelől egy tökéletes ízelítő, hogy miként mulat az izlandi. Hát ezt majd szóban. :) csak szösszenetek: a 4x4-es rescue mentőből árulták a belépőjegyet, a karszalagot a mentős rakta fel és sterilollóval vágta le a felesleget. Benn víking sör (800 ISK), rengeteg fiatal és hatalmas koncerthangulat. A fellépő: Ingó og Vedurgudirnir. Laci csak annyit írt volna ide: jééééééézusom, de pozitív értelemben :)
A szombati koncert mellett egyébként ez egy több napos rendezvény, olyan búcsú féle, van kökemény gumi égetés, lacikonyha homárból, ugrálóvár (ahol a kiscsemeték a hideg és eső ellenére mezitláb ugrálnak) meg mindenféle sportrendezvény. Egy hatszáz fős településen 4000 ember fordul meg néhány nap alatt, főleg izlandiak, ők viszont buszokkal jönnek messziről is.
A másik pedig a homár, amit helyi halászok fognak reggel, s amiből tobzódik itt kicsi és nagy is. Többek között toltunk homár hotdogot is. Az este fénypontja mindenképpen a homárétterem és az ott elfogyasztott kétfogásos vacsora volt. Nnna kezdjük: előételnek hajszálvékony kacsasonka volt salátaágyon, áfonyabogyókkal, eperrel és valami csodaszósszal. A főétel természetesen homár, tökéletesen elkészítve és tökéletes körítéssel. Az egész úgy kezdődik, hogy szépen leírják miként kell a legtöbbet kihozni a homárból. Persze a homár farka a legkiadósabb, de isteni az ollója (persze ezt külön törni kell) és a mája is kiváló! Kenyér, rá vaj, arra rózsaszín homárszósz vékonyan, aztán kis saláta, utána a homárfarok s végül balzsamecet meg citromcsöppök. Nem elhanyagolható szempont a kaja mennyissége sem, nem aprózták el a srácok. Itt ugye Gurzi a mérték, s bőven jól lakott ő is, mindezt 6150 ISK-ért.
Kék jég élmény...
Laza kezdés után laza folytatás: nagy dilemmázás után a csapat nagy része úgy döntött, hogy magunk mellé veszünk egy helyi rangert és irány a gleccser (az ínyenceknek Svínafellsjökull). Hihetetlen helyekre vitt el bennünket a srác, a jég tetejére, majd 5-10 méteres repedések és letörések mélyére, hallottuk, ahogy él alattunk az egész anyag, belül sok helyen olvad és csobog és csodás :) Sokat tanultunk a sráctól, egy biztos: soha nem menj fel a gleccserre tapasztalt vezető nélkül. Közben a társaság többi, főleg németekből álló részétől online közvetítést kaptunk a német-argntín meccsről. Háááát, volt ünneplés a jégen.
*** július 3. *** Egy reggeli emlékére...
Kelés délben... Úgy kezdtük, hogy ez legyen egy laza, pihenős nap. Hmmm.
Reggeli du f1 felé: ezt muszáj megosztanom. Rendeztük sorainkat, összeszedtük, milyen konzervek és kaják maradtak, s nekiálltunk megmelegíteni a paradicsomleveseket. Két percre elléptem, közben Laci feldobta a levest a maradék paradicsomos szardíniával, mondván olyan üreskés volt. Ropogós kétszersülttel kiváló... tápértéke van. Lehet, nem árulok el nagy titkot, de ha szardíniát raksz a kajába, az eléggé dominálni fog benne. Aztán megbontottuk a csodás kinézetű halkonzervet, amiben... valami libazsírnak kinéző cucc volt, halszagú, nem annyira rossz. Olyasmi lehet, mint nálunk a löncshús, csak halban. Megsütöttük, Gurzi és Laci bevállalta, a többi kuka. Nyam, nyam.
Reggeli du f1 felé: ezt muszáj megosztanom. Rendeztük sorainkat, összeszedtük, milyen konzervek és kaják maradtak, s nekiálltunk megmelegíteni a paradicsomleveseket. Két percre elléptem, közben Laci feldobta a levest a maradék paradicsomos szardíniával, mondván olyan üreskés volt. Ropogós kétszersülttel kiváló... tápértéke van. Lehet, nem árulok el nagy titkot, de ha szardíniát raksz a kajába, az eléggé dominálni fog benne. Aztán megbontottuk a csodás kinézetű halkonzervet, amiben... valami libazsírnak kinéző cucc volt, halszagú, nem annyira rossz. Olyasmi lehet, mint nálunk a löncshús, csak halban. Megsütöttük, Gurzi és Laci bevállalta, a többi kuka. Nyam, nyam.
július 2. - Skaftafell nemzeti park
Öt órakkor értelmes ember nem indul neki egy 6-8 órás kirándulásnak, kivéve Izlandon, meg kivéve mi.
Láttuk a Svartifoss-t (Svarti vízesés), ami a bazaltorgonáiról híres, aztán meneteltünk tovább, egészen a Kristínatindar lábáig. Ez egy 1200 méter magas hegy, ami elég tekintélyes a környéken, tekintve, hogy Izlandon vagyunk, ahol amúgy sem magas a hőmérséklet. A csúcskisérletet 9 óra környékén kezdtük, úgy f10-kor értük el a legmagasabb pontot. Hatalmas szél volt fenn és lenyűgöző látvány tárult elénk. Alattunk hömpölygött a gleccser, körülöttünk örökpaorámában a hegyek. Az egész sétával kicsit elszámoltuk magunkat, mert bőven éjfél után sikerült a kempingbe visszaérni. Sátorverés és szundi másnap délig. Gurzi még próbált volna zuhanyozni is, de a hat(!) darab 50-essel működő zuhanyba beletörött a bicskája. Úgy szó szerint :)
Láttuk a Svartifoss-t (Svarti vízesés), ami a bazaltorgonáiról híres, aztán meneteltünk tovább, egészen a Kristínatindar lábáig. Ez egy 1200 méter magas hegy, ami elég tekintélyes a környéken, tekintve, hogy Izlandon vagyunk, ahol amúgy sem magas a hőmérséklet. A csúcskisérletet 9 óra környékén kezdtük, úgy f10-kor értük el a legmagasabb pontot. Hatalmas szél volt fenn és lenyűgöző látvány tárult elénk. Alattunk hömpölygött a gleccser, körülöttünk örökpaorámában a hegyek. Az egész sétával kicsit elszámoltuk magunkat, mert bőven éjfél után sikerült a kempingbe visszaérni. Sátorverés és szundi másnap délig. Gurzi még próbált volna zuhanyozni is, de a hat(!) darab 50-essel működő zuhanyba beletörött a bicskája. Úgy szó szerint :)
július 2. - Jökulsarlón
Ébredés Höfn-ben... Hát itt mindenki a homárfesztiválra készül, de valszeg szombaton lesz a buli, így továbbállunk. Az első állomásunk Jökulsarlón a gleccserlagúna. A hely nevezetessége, hogy a gleccser visszaúzódott, a helyén egy tó keletkezett, s most a jégfolyam ebbe a tóba borjadzik kisebb-nagyobb jégyhegyeket. A gleccserjég sejtelmesen és varázslatosan kék színét is meg lehet csodálni, ahogy a jéghegyecskék olvadnak és rendre átfordulnak a felső, sokszor fehér és fekete oldalukról a másikra.
Nnna, ennyit a környékről. S most akkor arról, hogy mi különbözteti meg az utazót a sok túristától. A gleccserjég nemes anyag. Tökéletes szerkezete van, 1500 éves, ami önmagában méltóságteljes dolog, s valószínüleg a legrégibb dolog, amit valaha is kostóltunk. A szerkezete miatt lassan olvad, így tökéletes az úgynevezett whiskey on the rock elkészítéséhez. :) Sejtitek, hogy pont volt nálunk anyag, így koccintottunk a hely emlékére.
S még: kedves helyi leányzót lefilmeztem, elsorolta nekünk a gleccsereket, amik felé jártunk, majd megy fel a videó is valamikor. Mi nem tudnánk ilyen szépen elregélni...
Nnna, ennyit a környékről. S most akkor arról, hogy mi különbözteti meg az utazót a sok túristától. A gleccserjég nemes anyag. Tökéletes szerkezete van, 1500 éves, ami önmagában méltóságteljes dolog, s valószínüleg a legrégibb dolog, amit valaha is kostóltunk. A szerkezete miatt lassan olvad, így tökéletes az úgynevezett whiskey on the rock elkészítéséhez. :) Sejtitek, hogy pont volt nálunk anyag, így koccintottunk a hely emlékére.
S még: kedves helyi leányzót lefilmeztem, elsorolta nekünk a gleccsereket, amik felé jártunk, majd megy fel a videó is valamikor. Mi nem tudnánk ilyen szépen elregélni...
2010. július 1., csütörtök
július 1. - durva a murva
Reggel remek időben sátrat bontottunk Seydisfjördurban, az egyedüli pozitívum a hőmérséklet volt, így jeget legalább nem kellett kaparnunk. Itt a négyévszakos a rendes a téligumi.
Átjöttünk egy szép hágón, a ködben pont látszódtak a befagyott tavak.
A zord hegyek drámai hatását fokozta a vihar, az izgalmakat pedig a vizes-murvás út.
Höfn, 60 km/h órás széllökések, ömlik az eső, de taft még mindig tart. A kocsiajtót csak majdnem szakította le a szél amikor elnéztünk az igéretesnek tűnő kempingbe. Két sátor is állt, és még csak az egyiket tépte szét a szél. Végülis meggyőztük egymást egy házba költözésről ("Én nem szopatnám magam töcsökre" - mondta Gurzi). Most az ablak mögül nézzük a kikötőt.
Voltunk a gleccsermúzeumban is, rendesek voltak és ingyen beengedtek, mert már csak fél órát volt nyitva a hely.
Átjöttünk egy szép hágón, a ködben pont látszódtak a befagyott tavak.
A zord hegyek drámai hatását fokozta a vihar, az izgalmakat pedig a vizes-murvás út.
Höfn, 60 km/h órás széllökések, ömlik az eső, de taft még mindig tart. A kocsiajtót csak majdnem szakította le a szél amikor elnéztünk az igéretesnek tűnő kempingbe. Két sátor is állt, és még csak az egyiket tépte szét a szél. Végülis meggyőztük egymást egy házba költözésről ("Én nem szopatnám magam töcsökre" - mondta Gurzi). Most az ablak mögül nézzük a kikötőt.
Voltunk a gleccsermúzeumban is, rendesek voltak és ingyen beengedtek, mert már csak fél órát volt nyitva a hely.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)