Vasárnap. Tekintve, hogy reggel négykor keveredtünk vissza a fesztiválról, ma sem keltünk korán. Reggelire du. 3-kor nyomtunk két homár hotdogot és négykor már el is szeleltünk. Első megálló Jökulsarlón, a jeges lagúna. Megint. Egyrészt sosem elég a jóból, másrészt ma sokkal több jég és látnivaló akadt.
Elindultunk a tó mentén és találtunk orosz sellőlányokat, akik megfürödtek a jeges vízben valamint sikerült becserkészni a fókákat is. (Ebben a tóban sok a hal és ezt vadásszák ezek a fókák.)
Nem tudom melyik volt nagyobb hatással, de valami elindult a srácokban. Beszéltünk az oroszokkal, akik a hideg-e a víz kérdésre egy tömör nyettel válaszoltak, meg elárulták, hogy náluk keményebbek a telek. S most ezt el is hittem ott. Ugyanis egyfelől bingával tekertek Izlandon, máfelől a csaj a fotó kedvéért még egyszer megmártózótt.
Na de ne legyünk már puhányok, ugye. Pozsi kb. 3 percig gondolkozott s már a vízben volt. S ekkor jött a meglepetés. Guuuurzi koma (leginkább a csodás tájra és környezetre hivatkozva) háromszor merült a vízbe, elúszva a jégtáblákig. Azt mondta jó volt. Ha már ilyen jó, gondoltam én is elúszom a jéghegyig. Hát büszke vagyok magamra, a teljesítmény felelmelő, de a sok jóságra, amit Gurzi emleget, na arra nem sikerült rálelnem. Én azt mondanám pöppet hidegecske volt a víz és majd akkor legközelebb, ha fóka képében reinkarnálódok :) Melegedésképpen főztünk egy levest, természetesen 1500 éves gleccserjéget melegítve.
Ja és kemények az orosz csajok, le a kalappal előttük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése