Reggeli után elindultunk hegyi rallyra, majd elérkeztünk egy olyan helyre, amit csak Tolkien tud álmodni.
Hatalmas vörösesen csillogó márványszerű hegyek között egy folyton gőzölgő, fortyogó terület, ahol természetes forró és melegvíz tör a felszínre, így az arra járó fáradt turista, a fürdőből, gyakorlatilag dagonyázva tud gyönyörködni a tájban.
Hát mi ezt csináltuk, viszonylag hosszú időn keresztül, mert egyszerűen nem lehet elszakadni innen. Abszolút katarzis, összeállt minden, a jég és tűz konkrétan egymásra talált és mi meg élveztük ezt a csodálatos egyveleget. Megállt az idő, eggyé váltunk a természettel és emlékszem, hogy próbáltam megfejteni, vajon mennyit csúszik hegy oldalában a jégmező, míg mi ott élvezzük a melegvizet. Aztán persze továbbálltunk, visszafelé intettünk a kempingnek és visszajutottunk a 35-ös útra.
Az út innen egyre kietlenebb lett, végül teljesen sivár kősivatagba jutottunk. Az út múrvásból porosba váltott kisebb nagyobb kövekkel is akadályozva a továbbjutást.
Konkrétan holdbéli a táj. Annyira, hogy annó itt gyakorlatoztak az asztronauták is a holdraszállás előtt. Mondanom sem kell, hogy Balázs elemébe került, egyre vagányabb stílusban faragtuk le a kilómétereket. Különös utazókkal lehet itt találkozni. Voltak itt pl. bringások, akik előtt le a kalappal. De talán a legérdekesebb a menetrendszerinti 4x4-es magasépítésű buszjárat volt, ami vígan szelte a kilométereket, mintha nálunk legalábbis az M7-esen pöfékelne Fehérvár felé.
Aztán még egy furcsaság. A 35-ös úton egyszercsak feltünk egy kerítés, az úton keresztben pedig egy "csukd be magad után" kapu a semmi közepén. (Tudni kell, hogy ezeken a köveken sem növény, sem állat nem él meg, itt még birkák sincsenek)
Az ebédet Hveravellir-ben töltöttük (ismét egy geotermikus terület, nagyon védett, fortyogók, kénes kipárolgás és a többi), ami az utolsó állomásunk volt a sivatagban, majd kiértünk északra az 1-es útra. Hurrá :)
Északon az első utunk a Glaumbaer-i skanzenbe vezetett, majd tovább Akureyri városkába.
Akureyriben megnéztük a botanikus kertet, amiben az a legérdekesebb, hogy a 66-odik szélesség fölött van. Fotóztuk a lányokat.
A napot az istenek vizesésével zártuk, majd elkocsikáztunk egészen a mesés Myvatn tóig a kempingbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése