Reggel remek időben sátrat bontottunk Seydisfjördurban, az egyedüli pozitívum a hőmérséklet volt, így jeget legalább nem kellett kaparnunk. Itt a négyévszakos a rendes a téligumi.
Átjöttünk egy szép hágón, a ködben pont látszódtak a befagyott tavak.
A zord hegyek drámai hatását fokozta a vihar, az izgalmakat pedig a vizes-murvás út.
Höfn, 60 km/h órás széllökések, ömlik az eső, de taft még mindig tart. A kocsiajtót csak majdnem szakította le a szél amikor elnéztünk az igéretesnek tűnő kempingbe. Két sátor is állt, és még csak az egyiket tépte szét a szél. Végülis meggyőztük egymást egy házba költözésről ("Én nem szopatnám magam töcsökre" - mondta Gurzi). Most az ablak mögül nézzük a kikötőt.
Voltunk a gleccsermúzeumban is, rendesek voltak és ingyen beengedtek, mert már csak fél órát volt nyitva a hely.
Sracok! Ez irigylesre melto kaland. Most mar nagyon utalom, hogy nem mentem veletek. A fene egye meg a DMS-t :)))
VálaszTörlésJah! Laca voltam...
VálaszTörlésDMS :) hmmmm. En is gondoltam mar ra. Pont nullaszor az ut alatt. Az er?
VálaszTörlés